~In his own mind

~ Loki egy szép világról álmodozik. Every villian is a hero is his own mind.

 ~ Loki ~ flangst ~ ff ~ drabble 

    Mindenkinek van egy saját világa. Ahol minden tökéletes. A körülötte lévők szeretik és ő is így érez mások iránt. Nincs szomorúság, szenvedés, nyomor, hazugság és a többi nyavalya ami romba dönthet egy tökéletes életet. Egyszerű nyugalom honol ebben a világban, kellemes itt a béke. Azzal vagy akit szeretsz, nem kell elvesztened őt, örökre veled marad. Itt minden úgy történik ahogy te akarod. Te vagy az úr. Te vagy a jófiú akit dicsőítenek.

    Ezért meredt annyit Loki a távolba, üres szemekkel, rezdüléstelen arccal a cellájában. Párszor azt hitték meghalt amint a falnak támaszkodva ült mozdulatlanul. Valamilyen értelemben ez történt, egy jobb helyen volt. A saját birodalmában. A bátyjával és a szüleivel akik nem utálták, úgy mint egy család. Őt ünnepelték, csupán azért mert él és lélegzik. Övé lehette a trón, egész Asgard, csak azért mert a Thor nem akart király lenni. Mindenki boldog volt.

    Viszont ezek az álmok sem tarthattak sokáig. Mindig valaki kizökkentette belőlük, most épp a bátyja volt az.

    - Hé, te még élsz? – kérdezte a szőke Isten. Nekitámaszkodott testvére üvegcellájának, hogy jobban lássa őt. Loki csak azt nem értette miért látogatta egyáltalán valaki. Tökéletesen elvolt a kis világában, valahol messze, nem egy börtönben.

Loki nem válaszolt csak elfintorodva Thorra nézett, majd lehunyta a szemét. A saját világában ő lehetett  hős, nem pedig egy bűnöző.