logo

25.3.17

~ Közel a Nap


~ a hősök mindig közel repülnek a naphoz
~ sherlock ~ au ~ ikarusz legendája ~ crossover ~ szösz ~ flangst ~ spiritual ~ 30/24


Készen állt az ugrásra. A szárnyak felerősítve, a faggyú épp megkötött. Minden tökéletes rendben volt.
Készen állt elrepülni.
Bátyja szavai csengtek a fülében, miszerint, ne ragadtassa el magát. Természetesen megígérte, hogy így lesz. De akkor is. Repülni fog. Az a minimum, hogy az ember elragadtassa magát.
Visszapillantott a földön elterülő, vörös tengerben fürdő Moriarty-ra. Hallotta Watsonja ordítását. Érezte a napot a bőre alatt. A szelet, ahogy a tollakat simogatják. 
Kifújta a levegőt, behajlította a térdeit, majd miután meggörnyedve állt pár pillanatot, elrugaszkodott. 
Pár pillanatig ugyan zuhant, de ezután a levegő belekapott szárnyaiba és feljebb segítette. Az első dolog amit tapasztalt az a könnyűség. A gravitáció nem lézett számára. 
Lepillantott barátjára, aki kétségbeesetten kiáltozta a nevét. Ide elhallatszott a félelme. Pedig nem kellett aggódnia, csak miután eltűnt az életéből, valószínűleg örökre.
Úgy döntött, hogy jobbat tesz a lelkének ha többet nem néz John-ra. 
A szél társként kísérte őt.
Megérezte a szabadságot.
Magasabbra akart jutni, egyre feljebb amíg csak lehet, egyre messzebb a földtől ami mindent magához láncol.
Magasabbra! Magasabbra! Magasabbra!
Legszívesebben elkiáltotta volna magát, nem tudja mit mondott volna, a lényeg, hogy teli torokból ordítsa.
Megérintett egy felhőt. Meglepetésében elnevette magát. A felhő a kezei között volt.
De ő nem elégedett meg ennyivel, akarta látni ezeket még magsabbról. A felhők felett érezte magát, szó szerint. Gyönyörű volt minden. Életében egyszer.
Mikor még magasabbra szállt volna, nem tudott. Látta a potyogó tollakat. Hátán folyt a rosszul megszáradt viasz. Fel sem fogta, hogy lassan zuhan. Csak arra eszmélt rá, ő nem egy isten. Azt hitte, de nem az.
És ahogy átzuhant a felhőkön. Ahogy meglátta a Temze sötét vizét. Ahogy a levegőb arcába csapott mielőtt leérkezett. Ahogy belecsapódott a vízbe...
Ahogy meghalt még mielőtt meguffaldhatott volna. Akár ahogy betonra érkezik az ember.
Mikor kinyitotta a szemeit Moriarty elégedetten vigyorgó képébe bámult.
- Tudod Sherlock, a hősök mindig közel repülnek a Naphoz. Mi, gonoszok még a föld alól sem jutunk ki. Nem tudom melyik a rosszabb.

1 megjegyzés:

  1. Aah ez annyira zseniális volt hogy aah. Gyönyörű a párhuzam a két történet között, ügyes vagy, hogy megláttad! :*

    VálaszTörlés

~pöcegödröm bejárata~