~ 12x12 coda ahol cas-nek sikerül meghalnia
Dean Winchester nem kapott levegőt. Lehet, hogy azért mert még a szájába is jutott a vérből,
belekből, a maradékból ami pár perce még…
Ami pár perce még én voltam.
Mary Winchester a történések alatt
hátratántorodott és pislogás nélkül nézte végig az egészet.
Sam Winchester szintén messzebb ment, neki el
kellett fordítani a fejét, nem bírta végignézni.
Dean Winchester… Nos, ő közvetlenül ott térdelt
végig mellettem, a kezemet szorította. Testközelből érezhette, hogy ahol előbb
még az övéi köré fonódó ujjaim egyszerűen szétfakadnak.
Láttam ahogy visszanyelt egy feltörő ordítást.
Nyugalom, semmi baj.
Hisz csak a szemed előtt haltam meg.
Közvetlenül melletted.
Milyen volt még utoljára belenézni a szemeimbe?
Furcsa, ugye? Azt hitted örökre ezt csinálhatjuk. Csak nézni egymást, elveszni
majd visszatalálni magunkhoz. Naiv vagy Dean, mindig az voltál.
A Winchesterek annak ellenére, hogy annyi, de
annyi szörnyű dolgon mentek át még mindig olyan naivak. Mindig elhiszik, hogy
van egy boldog jövőre esélyük. Aztán csak a könnyeik folynak. Tudom, láttam
már.
Várjunk csak.
Dean Winchester nem sírt. Nem rogyott össze
megtörve, nem rúgott fel semmit, nem toporzékolt, nem könyörgött, nem
ordítozott.
Ennyit jelentettem neked?
Semmi?
Még egy fájdalomtól összeszorított öklöt sem
kapok? Csak egy elmormolt káromkodást az orrod alatt! Kérlek!
Nem?
Értem.
Úgy néz ki mégiscsak én voltam a naiv.
Oh de naiv.
Nem értem. Nem értem. Nem értem. Nem értem. Nem
értem.
A kezeid
között haltam meg az Isten szerelmére! Ott voltál… mellettem… közel… a
vérem borít téged! Előbb vallottam neked szerelmet! Előbb öntöttem ki neked
mindent, az egész lelkem terítéken volt!
Te meg még arra sem vagy képes, hogy egy könnyet
elmorzsolj értem.
Miért akarsz erősnek látszani Dean? Nézd! Sammy is
most kezdett rá, anyád, anyád alig ismert és az öcséd kabátját nedvesíti
könnyeivel, miattam.
Én annyi mindent megtettem érted a francos
életemben. Mindent érted tettem a francos életemben. Mindent. Mindent. Mindent…
Miért nem vagy lesújtva? Miért állsz fel úgy, hogy
nem remegnek a lábaid? Miért mozogsz ilyen könnyen? Miért nem horgasztod le a
fejed?
Hogyan tudsz ilyen könnyen hátat fordítani annak a
helynek ahol az utolsó pillanatomat is neked szenteltem? Csak neked. Mert te
voltál a világom.
Az egész mindenség.
Jó tudni, hogy neked nem én voltam. Szólhattál
volna korábban.
Remélem, hogy azért ülsz be a kocsidba ilyen
nyugalommal, hogy nekihajts egy fának.
Miről beszélek?
Nem, nem halhat meg.
Nem az ő hibája volt nem okolhatom…
Dean hangját halom meg hirtelen.
Remélem
otthon van valami kaja, éhen halok.
Én most haltam meg. A kezed között. Előtted. Pár
centire. Még az utolsó leheletemet is érezted.
És
te éhes vagy.
Tényleg ennyire semmit nem jelentettem neki.
Semmit.
Mármint annyira semmit mintha elgyúrt volna egy
galambot. Csak továbbhajt és éli tovább az életét.
Zenét hallga, az egyik olyan indul el amit ketten
a legtöbbet hallgattunk, naivan felgyúl bennem valami reményféle, de aztán
továbbkapcsolja.
Dean Winchesternek nem jelentettem soha semmit.
Még annyit sem, hogy gyászindulóként meghallgasson egy zeneszámot. Még egy apró
könnyet sem amit a refrén dúdolása során morzsol el.
Hogy tudsz még úgy is fájdalmat okozni, hogy
halott vagyok?
Gratulálok.
Tényleg éhes volt. Két hamburger után (miután egy
családtagja sem akart kommunikálni) visszatért a szobájába.
Még mindig nem volt zaklatott, esetleg lesújtott,
a szomorúság jelét sem mutatta. És miután lemosta megáról a vért, mintha
teljesen megszabadult volna mindentől ami az előbb történt.
Teljesen elfelejtkezett rólam.
Kitörölt.
Mintha ott sem lettem volna.
Csak egy zavaros árnyék lettem a háta mögött,
amihez soha nem fog többé megfordulni, mert előtte minden. Harcok. Életek.
Szerelmek. Talán a nagy Ő is.
Én meg mindig csak „voltam”.
Talán így jobb is. Nem gyötri magát. Nem
reménykedik.
Csak akármi apró jelet, hogy hiányozni fogok. És
aztán megyek ígérem. Még árnyékod sem leszek.
Kérlek…
Már ágyban van. Gyors pillantást vet a szoba
sarkában elhelyezett székre, de aztán csak elfordítsa a fejét.
Talán.
Csak fekszik a sötétben. Szemei nyitva vannak, nem
alszik. Nem tud aludni?
Mégiscsak lesújtották a történtek és…
Felül. A lámpa kigyullad.
Tudom,
hogy itt vagy Cas.
Remélem,
hogy itt vagy.
Remélem
nem csak megőrültem.
Egész végig tudta?
Valami
jelet kaphatok, hogy nincs szükségem orvosra?
Egész végig előlem rejtőzött.
Miattam maradt benne lélek, mert érezte az
enyémet.
Hogy tehettem ezt vele? Reményt adtam neki…
Csak azért mert látni akartam ahogy szenved.
Castiel
kérlek! Lehet, hogy még meg tudlak menteni!
Annyira elveszettnek tűnik, tekintete csak úgy
cikázik a szobában, engem keres. Visszanyel egy feltörő sírást és megdörzsöli a
szemét.
Ne, ne, ne. Tényleg ezt akartam?
Nem fogom kibírni ha végig kell néznem az
összeomlását. Nem, nem, nem. Nem sírhat, miattam nem.
Könyörgök, ne.
Nincs a szemeiben élet. Nincs a tartásában erő.
Nincs a hangjában csengés.
Castiel,
figyeld, még vissza tudlak téged hozni, csak mondd el hogyan.
Nincs remény, Dean. Halott vagyok.
Mindig
van remény.
Nem, nincs!
Utánanézek
majd a könyvek között, és megkérem Samet és anyát is… Nem fogsz elmenni!
Én taszítottam őt ebbe az állapotba. Minden az én
hibám.
Dean, hagyj elmenni. Csak egyszer engedj el
valakit akit szeretsz.
Dean szeméből kihullnak az első könnycseppek, de
ezzel nem fejezi be.
Előregörnyedve takonytól és könnyektől borítva
hajtogat olyanokat, hogy minden rendben lesz, élni fogok, és ezekhez hasonló
naiv gondolatokkal dobálódzik.
Cas,
ne hagyj itt. Ne most. Ne így.
Nem, el kell mennem. Nem gyötörhetem tovább. Csak
azért reménykedik mert érzi, hogy itt vagyok.
Hogyha
tényleg komolyan gondoltad amit mondtál nem hagysz itt.
Nem érti, pont ezért kell mennem. Mert az volt a
legkomolyabb dolog amit valaha kiejtettem a számon.
Csak,
hogy tudd. Én is.
Mennem kell.
Én nem vagyok képes tovább hallgatni ezt a megtört
hangot.
Mennem kell.
Nem tehetem meg azt vele, hogy adok neki reményt.
Mennem kell.
Bárcsak
hamarabb mondtam volna, én is téged, Cas.
Mennem kell.
Én
is sze…
Mennem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése